Eleg reg ota nem jelentkeztem...ez a comment ezt hivatott potolni...kevesebb kep-tobb szoveg felallassal!


Na szóval hol is kezdjem…talán ott hogy egy Marie Curie ösztöndíjjal kerültem Athenba. Tehát az EU fizeti az itten láblóbálásom:). Az első ülést 2006 dec 20-an akarták megtartani, de sikerült keresztülhúznom, mert akkor utaztam haza karácsonyra:P Ezután jan 8ra rakták az ülést…de ezt is sikerült kancellálnom mert csak jan 9en tudtam munkába menni:)….na de jan 9en vegre megrendezesre kerult a meeting…nem akarok senkit fárasztani a részletekkel, elég annyi hogy ott ismertem meg a többi ösztöndíjast es elkezdtük azonnal szervezni a különféle megmozdulásainkat. Ezzel az ösztöndíjjal 5 en dolgozunk az itteni intézetben jelenleg, de szeptemberig a létszám meg fog duplázódni…es akkor kezdődnek el a kurzusok (szerves kémia, számításos kémia, biokémia, anal). Érdekesnek tűnik:) A jelenlegi fellok tehát:

- Kyra (ő félig görög- félig angol, a PhDját csinálja itt)
- Serdar (török fiatalember, PhDzik)
- Alia (Romániából…róla nem sokat tudunk mert nem nagyon jött még velünk sehova)
- Robert (from the U.K.)
- me (…bla bla)
Az első progi egy péntek esti vacsi volt.

Első péntek:
(Jan 19)

Kb 6 kor végzett mindenki es utána indultunk. Kyra, Serdar, Joseph (posztdok srác abból a laborból ahol én dolgozok), és én. A Plaka felé vettük az irányt (az Akropolisz déli oldalánál elterülő városrész, tele szórakózóhelyekkel, vendéglőkkel, boltokkal).
A hely nagyon igényes volt. Átmenet a pub és az étterem között. Kyra segített választani. Közösbe rendeltünk és utána mindenki rárabolt a tápra:)
Korábbi –amugyis értelemszerűnek látszó- észrevétel igaz, érdemes ilyen helyekre egy helyivel menni, nem csak amiatt h ne vágjak át az embert, de a legjobb infókat nem az utikönyvekből tudja összeszedni az ember!!!
Amúgy így ránézésre hasonló kajáink vannak, csak más név alatt futnak….persze nagyon sok „helyi dolog” is van. Persze elindult a beszélgetés a különböző nemzetek ételeiről…es elhataroztuk hogy elmegyunk egy torok etterembe is, aminek Serdar nagyon megorult. A végén negyedeltük a számlát es így a rámeső rész 13 € volt.
A legtöbb étterem mellesleg elég belső tágas térrel rendelkezik (a belvárosban persze ez nem annyira teljesül a helyszűke miatt) Emellett van kinti részük is….amit jelenleg nem nagyon használnak, mert „hűvös” van…persze ettől függetlenül simán lehet egy szál pólóban mászkálni a városban. Bizonyos éttermek pedig úgy hidalják át az átmeneti időt hogy hatalmas dupla üvegajtókkal rendelkeznek amit meleg esetén kinyitnak. Kint amúgy néhol gázfűtéses melegítoket is látni.

A láthatatlan breakbattle- avagy dimeziókapu az Agios Dimitrios-nál-:
(Jan 21)

Na ez a sztori úgy kezdődött hogy egyik vasárnap reggel SMSt kaptam Sania-tól. A helyi break-crew vezetőjétől, melyben megírta hogy este 8 körül lesz egy battle az egyik metromegállónál. A körül szónál már gyanús lehetett volna valami, de hát jó bboy holtig tanul…hát még a rossz:P
Aznap este elindultam hát felkutatni a helyszínt, úgy hét körül, gyalog…össze akartam kötni a kellemeset a hasznossal, ismerjük meg Athen ismeretlen részeit címszóval. Mondanom sem kell hogy sikerült elkavarnom…pedig ez egyetlen eccer sikerült Bolognaban, es eccer Athenban:)…na de ez volt itt a masodik alkalmam, nagy rutinosan elkezdtem kérdezősködni, elővettem szemi görög-angolomat:). A harmadik alkalommal egy jól szituált fiatalember felvilágosított hogy nagyon messze vagyok a célomtól…de cserébe elvitt a motorján, nagyon rendes volt! Odaéertem tehát 8:45 körül.
Persze sehol senki …körbejártam a terepet…detto. Ugyhogy fél órával később elindultam hazafelé. Az úton még bonuszba kutyák is „megkergettek”. Úgyhogy 4 óra gyaloglás után értem haza hullafáradtan….és ahelyett hogy ideges lettem volna arra gondoltam hogy legalább megvolt a ma esti program is;)

Szombat:
(jan 27)

1 kor találkoztunk a főtéren (Syntagma) Innen indul az 5os vili a tengerpartra. A város egyik legjobb negyedebe mentünk (Glyfada). Az út kb. 1 órát tartott, de miután a villamos eléri a partot gyönyörű látványban gyönyörködhet az ember egészen Glyfadáig.
Ez a negyed a „gazdagnegyed”. Minden atheni „arról álmodik hogy itt lakjon eccer”. Igényesebb, és tágasabb a belvárosnál….de sztem majdnem ugyanolyan piszkos és rendezetlen néhol…a kivétel hogy itt az útbontások miatt felszedett macskaköveket Zara szatyros, porschebe beszálló cicababák és szolizott „bikáik” kerülgetik…meg néhány halandó:). Mi is voltunk olyan szerencsések hogy odajutottunk…porsche helyett vilivel 0.5 €-ért (amúgy a tömegközlekedés kollektíven olcsó). A török étterem szuperigényes volt…ami teccik hogy itt elég sok helyen kis palmtopba írkálják a pincérek a rendelést..az egyiknek meg headsetje is volt! Serdar választott itt, nagyon íizlettek a különböző „húsköltemények”. Sis Kebap („rablóhús”…báránnyal, mert disznóhúst nem nagyon esznek), Amadala Kebap (darált sülthús). Voltak különböző saláták is. A végén pedig betoltunk egy kis Baklavat az arcunkba (ez nagyon tömény volt…diós mézes süti). Elmondható hogy nem ettünk sokat mégis elteltunk. A tobbiek pedig –t ittak ami (joghurt, vizzel es soval)…had ne ecseteljem mire emlékeztetett…tudom hogy nyitottnak kell lenni…de erre a megmérettetesre még nem készültem fel. Amúgy minden nagyon finom volt. (rámeső rész 25 €!)
Ezután ismét a Syntagma felé vetük az irányt, mert egy ösztöndíjjal kapcsolatos meeting volt a városban. Itt semmi különös nem történt, inkább csak formális jellegű volt. Egy szokással kedveskedtek nekünk. Minden új év eslő napján mindn görög család süt egy hatalmas sütit amibe egy pénzérmét rejtenek….aki megtalálja az valószínűleg szerencsés lesz…de az tuti hogy mehet utána a fogorvoshoz is:)
En nem „haraptam érmébe”..de azért tervekkel és álmokkal duzzadó kebellel szálltam fel a gyűlés után a 2es trolira:).


Na remelem senki se botrankozott meg a szovegen...es azon se hogy vegulis semmi dolgom nincs idekint:P Legyetek jok, udv,

gyurcz